Kivonatok a „Salzburger Musiktheater 1947 – 1949“ c. elôadásból



“… ezek után, 1947-ben, Gottfried von Einem Dantons Tod c. operája világôsbemutatójára, amelyet én rendeztem Caspar Neher díszleteivel, még kerestünk egy karmestert. Erre Otto Klemperer-t választottuk. Ô is eljött Salzburg-ba, de egészségi állapota ezekben a háború utáni években igen hátrányos volt. Ezért néztünk még egy asszisztens-karmester után, hogy gyakorlatilag az egész betanítást végezze, és hét közül az utolsó elôadást ô vezényelje el.“

Ebben az idôben éppen a Budapesti Fôvárosi zenekar a két karmester Szomogy és Fricsay vezénylése alatt játszott nálunk vendégszereplésben. Fricsay azonnal elfogadta az asszisztens-állást. Karajan Schuh professzor döntését így kommentálta: „Helyes volt, hogy a Fricsay-t vettétek. Neki van a legnagyobb kisugárzása a közönségre.“

Kb. két héttel a bemutató elôtt a súlyosan beteg Klemperer megállapította: „Nem tudom és nem is akarom elvezényelni ezt az operát.“ Így Fricsay vette át a feladatot, nagy mértékû munkai intenzitással; a zenekar, az énekesek és szólisták teljes bevetésüket adták. Zenei pontosságon kívül, Fricsay még nagy hangsúlyt fektetett a kiejtett szavak érthetôségére éneklés közben is. Az ôsbemutató szereposztása rendkívüli volt: Maria Cebotari énekelte Lucile-t, Paul Schöffer Dantont és Julius Patzak Desmoulin-t.

Schuh professzor: „A bemutató utáni napon Fricsay egy név lett, amelyrôl az egész világ beszélt. Jöttek a kínálatok …“

                                                                                                                           Prof. Oskar Fritz Schuh (rendezô)